Romák külföldön

Magyarországon hosszú évek óta, mondhatjuk a rendszerváltástól nehéz
a megélhetés.
Nagy a munkanélküliség, különösen a romák körében mondható. Sokan
gondolkoznak azon, hogy külföldre mennek lakni vagy dolgozni. Vannak
akik félnek az újtól, vagy nincs rá lehetőségük. Mások viszont
elindulnak és jó esetben elérik a céljukat. Közülük mutatok be egy
férfit a következő néhány sorban.
- Mióta élsz külföldön és hol?
-10 éve és Strasbourgban.
- Hány éve voltál akkor amikor kiköltöztél?
-21 éves
- Miért döntöttél úgy, hogy külföldre mész élni és dolgozni?
- Elegem lett a nélkülözésből. Nem kaptam munkát hiába tanultam. Nem
tudtam építeni a jövőmet, az életemet. Csak a segély volt  a tengődés,
az éhezés. És egyszer azt mondtam magamnak elég .
- Miért éppen Franciaországba mentél?
- Mert itt van a Strasbourgban az emberjogi bizottság.
- Kik voltak azok az emberek akik segítettek?
- Nekem a nagybátyám segített. Ő intézett mindent. Úgy gondoltam miért
ne mennék vele? Kicsi korom óta olyan mintha az apám lenne. Tisztelem
,bízom benne és csak köszönhetem neki ,hogy magával hozott.
- Milyen volt megérkezésetekkor a fogadtatásotok?
- Nagyon jó. Először szállodában szállásoltak el minket, majd egy közös
lakásban ahol a "külföldi menekültek" laktak. Nem panaszkodhattunk
amíg nem dolgoztunk, addig is meg volt mindenünk. Volt biztos jó
helyünk és  élelmünk.
Mintegy 2 hét múlva annak a  szállodának a tulajdonosa ahol először
laktunk adott munkát. Ott a konyhán segítettünk és takarítottunk.
Azóta eltelt egy jó pár év.
Most a szakmámban dolgozom hegesztő vagyok.
- Beszéltél valamilyen idegen nyelven?
- Egy kicsit angolul, de rövid időn belül megtanultunk franciául, mert kellett.
- Jártatok esetleg valamilyen nyelviskolába?
- Nem csak az alapokat tanították meg egy pár hét alatt, aztán a többi
ránk ragadt.
- Most mennyit keresel?
- Kb. 1200 euró ami 318000 Ft. Ez Franciaországban nem nagy pénz,de elég
a tisztességes megélhetéshez. Úgy gondolom sokkal jobb itt élni, mert
mindegy milyen a bőröd színe kapsz munkát. Ha pedig munka van akkor már
túl nagy baj nincs.
- Vágyódsz haza Magyarországra?
- Hiányoznak még mindig a szüleim és a barátaim. Évente egyszer megyek
haza hozzájuk. Próbáltam őket ösztönözni,hogy jöjjenek ők is de nem
akarnak, félnek az újtól.
- Nem gondoltál arra, hogy hazaköltözöl?
- Nem. Itt szeretnék élni életem végéig. Úgy érzem megtaláltam a helyem
a világban. Szeretek olyan országban élni, ahol nem a bőrszíne és
kisebbségi hovatartozása alapján ítélik meg az embert.