Kik vagyunk, mi vár ránk cigányokra?

Kik vagyunk, mi vár ránk cigányokra?
Írta:Horváth Elemér
A kérdésre a választ keresve Paul Gaugin egyik képe jutott eszembe: „Honnan jöttünk, Kik vagyunk, Hova  tartunk?" Magunkra is meghatározónak érezem, a festményt és annak címét egyaránt.
 Honnan jöttünk?
Sokan jól éltek az elmúlt évtizedekben az életmódunk vizsgálatából. De a szociográfiai tanulmányok és esetrajzokban megfogalmazott irodalmi alkotások valójában nem adtak választ erre a kérdésre.
Kik vagyunk?
Cigányok, emberek és a politikai hisztériakampányok előretolt áldozatai vagyunk egyaránt. Vágyjuk és reméljük a felemelkedést, miközben ennek az ígéretnek ködében lassan elveszítjük kultúránkat, szokásainkat, művészetünket. Adott és távolból hozott színvilágunk megtompult, ősi mesterségeinket elfelejtettünk, a megélhetésért segélyekre kényszerülve csipegetjük maradék lehetőségeink morzsáit. Mégis a jövő nemzedékébe vetett hittel óvjuk, és neveljük gyermekeinket, egy olyan világban, ahol megfáradt az öreg cigányok mesélő és regélő kedve. Emberek vagyunk itt a nagy Európa közepén, akiknek célja a közös együttélés és egymásért való élés, származástól függetlenül.
Hova megyünk?
Egy önálló létezési formában kialakított, szép életre vágyunk. Jogokra és lehetőségekre vágyunk: amelyeknek része saját hagyományaink megőrzése, a tanulás, és a munka teremtette létbiztonság.  A kérdésre a választ ezek megvalósulása determinálja.
Nem kívánunk mást és többet, csak annyit, hogy az emberi lét feltételinek megteremtéséhez kapjuk meg a lehetőséget.  Nekem ez teljesen egyértelmű. Miért van az, hogy oly sokaknak nem?