Házasságok egy életre

Házasságok egy életre

Sokszor eltűnődöm azon,hogy mi roma nők ,mennyire másként gondolkodunk az életről ,mint a nem roma asszonyok. A házasság számunkra szent és sérthetetlen .A férjünket első látásra szerettük meg és ,vele éljük le életünk hátralévő részét, jóban rosszban.

       Beszélgettem , olyan roma nőkkel,akik több évtizede ugyanabban a házasságban élnek boldogan. Elmesélték ,hogy nagyon fontos a szeretet a türelem a megértés , a ragaszkodás, a véleményük kinyilvánítása, még akkor is ha ezt a másik fél nehezen fogadja el. A legtöbb nő azt tartotta fontosnak, hogy a férjének munkahelye legyen, és biztos anyagi hátteret nyújtson neki és gyerekeinek. A férfiak elmondták , hogy legfontosabb számukra a szeretet és az, hogy dolgozni tudjanak.     Az én kis családi körömben a legfontosabb a beszélgetés, az, hogy mindent megbeszéljünk, legyen az jó vagy rossz dolog.

      Mi, nők tudjuk, hogy a roma kultúrában a férfinak több mindent szabad. A körülményekhez és a szokásokhoz megpróbálunk alkalmazkodni, többnyire sikerrel. Legtöbben nagyon fiatalon mentünk férjhez. Aztán megszültük gyermekeinket, és életünket kitölti a mindennapos munkarend - ahogy egymás között mondjuk - a "főzés, mosás, takarítás".A gyerekszülést, a házimunkát a mi férjeink meg is követelik. A roma családokban a gyerek nagy hatással van a szülőre.
     A világ azonban ebben a közösségben is változik lassacskán, egyre kevesebb fiatal házasodik nagyon korán. Fontosabbnak tartják ma már a tanulást, ami valójában is  az ő feladatuk és nem az ,hogy gyerekként szülővé váljanak. Az én 16 éves fiamnak eszébe sem jut - szerencsére - a házasság. Itt látszik a változás, hogy mind többen felmérik a roma kisebbségben is, a gyerek felneveléséhez érett személyiség és valamilyen jövedelem is kell.

De azt a hagyományt változatlanul őrzik, hogy a házasság számukra örökké tart.

Írta: Gulyásné Lakatos Natasa