Egy pánikbeteg története:Növeli, ki elfedi a bajt

Egy pánikbeteg története
 Növeli, ki elfedi a bajt
Írta:Gulyásné Lakatos Natasa

Ágira egy szombat délelőtt családja előtt tört rá az a roham, amely megváltoztatta addigi életét . A három gyerek rémülten látta, hogy anyjuk sírógörcsöt kap, majd minden átmenet nélkül dúdolni kezd, aztán csak tátog, de a hang nem jön ki a torkán . A nagyobbak féltek és tanácstalanok voltak, a legkisebb lány, Tina ijedtében elbújt .
Ági már korábban is érezte, hogy valami nincs rendben, mert időnként különös félelemérzés kerítette hatalmába, de mindaz idáig tudott uralkodni magán. Azt hitte különleges, szégyenteljes kórral küzd, holott a lelki betegségek egyre kevésbé mennek ritkaság számba.
Móré E. Csaba a Nagykállói Pszihiátriai Szakkórház főigazgatója elmondta, hogy Ági esete korántsem egyedülálló, sőt mind többen küszködnek hasonló bajjal. A szakember a betegek számának növekedését az elvesztett létbiztonságnak és a bizalomvesztésnek tudja be. Így már érthető, hogy a kelet-magyarországi térségben a hazai átlagnál is rosszabbak a mutatók. Ezért is tartja fontosnak a főigazgató, hogy a lelki, a mentális bajok megelőzésére, felismerésére is kiterjedjen a népegészségügyi program.
A pszichés betegségek kezelését, a páciensek gyógyítását ugyanis az nehezíti, hogy sokan maguk sem hajlandóak tudomásul venni, valami gond van, vagy éppen szégyellik bevallani. Így többségük nem kér segítséget, vagy nagyon későn fordul orvoshoz.  Miként Ági is, már tíz éve állt pszichiátriai kezelés alatt, amikor idegösszeroppanása bekövetkezett, de titkolta romló állapotát. Ekkor viszont már a család sem engedte a halogatást, Ági újra megjelent a szakrendelőben.

A diagnózis - a sorozatos vizsgálatok után – ijesztő volt, és javasolták a kórházi kezelést. A főorvos asszony azt is közölte Ágival, ha állapota nem javul, vagy ennél is rosszabbá válik, esély van arra ,hogy a családtagjait sem fogja megismerni. Ági megijedt ugyan, de nem annyira, hogy elfogadta volna – hely hánya miatt –, a zárt osztályra kerül. Úgy érezte méltánytalanul bánnak vele, és inkább hazament. Honnan is tudta volna, hogy ez nem ellene szól. A szűkös forrásokból gazdálkodó egészségügyben különösen kevés pénz jut a lelki bajoktól szenvedőkre: az országszerte 179 helyen működő pszichiátriai rendelőből 131 gondozó finanszírozási gondokkal küzd.
         

Azt, hogy elutasította a kórházi kezelést nem is olyan sokára keservesen megbánta. Hazatérve ugyanis újabb különleges dologra lett figyelmes. Megszólalt egy belső hang, ami mindennek az értelmét megkérdőjelezte, és eljutatta egészen az öngyilkosság gondolatáig. Ebben az ismeretlen "világban", családtagjaitól elfordulva, ismét magába zárkózott, segítséget nem kért, megint sírógörcsök kínozták. Senkivel sem akarta megosztani mi is zajlik benne. Félt, sőt rettegett, hogy egyszer eluralkodik rajta a "belső hang". De lelki szemei előtt megjelent három gyermeke és szerető férje, ez olyan erőt adott neki, hogy túljutott minden rossz gondolaton. Így nem növelte az öngyilkosok szomorú sorát: hiszen Magyarországon minden nap heten, éves átlagban mint 30 ezren vetnek véget saját kezükkel életüknek

Ági története elmesélését azzal zárta, hogy rajtam keresztül azokhoz a nőkhöz akar szólni, akik ugyanebben a betegségben szenvednek, mint ő.  "Ha úgy érzik, hogy lelkiekben maguk alatt vannak, sose legyenek egyedül, és ne szégyelljék elmondani azt, amit éreznek, és gondolnak. Kérjenek és merjenek segítséget kérni, akár orvostól akár családtagjaiktól és barátaiktól.” – összegezte sorstársainak tanulságul szánt saját tapasztalatait.